Nemrég a Születés Hetén beszélgettünk és előjött a téma, hogy mit mondjunk a NEM helyett. És a nem nem maradjon. Elég nagy sikere volt, így gondoltam, végre összeszedem magam és leírok párat. Olyat is, ami ott nem jutott eszembe:)
Arra a kérdésre, hogy mi van, ha a gyerek olyat kér, amit nem tudunk/akarunk megtenni, jött mindenféle válasz. Magyarázzuk el, hogy sajnáljuk, és hogy miért nem, vagy hogy meg kell tanulnia, értenie, el kell fogadnia, hogy nem kaphat meg mindent stb.
Eléggé meg volt mindenki döbbenve azon, hogy a sima NEM helyett (ami azért akkor nem is olyan sima, ha ezt egy félórás földhözcsapkodós hiszti követ ordítozással, a végén meg büntetéssel), lehet féligmeddig igen is.
Kulcsszavak, a milyen jó lenne ha..., nagyon szeretnéd..., vagy bárcsak lenne, lehetne.... (részleteket a Beszélj úgy könyvben olvashatsz erről)
Kulcsszavak, a milyen jó lenne ha..., nagyon szeretnéd..., vagy bárcsak lenne, lehetne.... (részleteket a Beszélj úgy könyvben olvashatsz erről)
Megtörtént esetek következnek.
szereplők a 2 éves Maja és anyukája
- anya, kérek pudingot.
- kicsim, nincs itthon puding.
- de én kérek pudingot.
- de attól még nem lesz itthon!
- akkor vegyünk.
- most nincs időm, de délután lemehetünk.
- de én most akarooooook....
- jobb, ha bele sem kezdesz a hisztibe! és először is nem akarok, hanem szeretnék.
- akkor szeretnék.
- így már jó, de attól még nincs.
- ez nem igazság!
- hát az élet elég igazságtalan...
- (toporzékol, sír)
- ha nem hagyod ezt abba, akkor még délután sem veszünk pudingot. nem hiszem el, hogy nem értesz a szóból, a nincs az nincs. ne idegesíts már fel engem...
....
A puding II. - és ha játszanak?
- anya, kérek pudningot.
- kicsim, nincs itthon puding.
- de én kérek pudingot.
- nagyon szeretnél most pudingot enni, igaz?
- Igen, menjünk le a boltba venni.
- most nem lehet, de délután elmehetünk.
- de most akarok!
- bárcsak lenne itthon puding, akkor gyrsan megehetnéd mindent, az jó lenne, ugye?
- igen!
- és mi lenne, ha nem csak egy pudingunk lenne itthon, hanem tíz vagy száz!
- hű!
- és az milyen lenne, ha a tál is pudingból lenne, amiből a pudingot esszük és a kanál is pudingból lenne, és még a bútorok is pudingból lennének
- és még az asztal is puding lenne, meg a babám is............... (röhögőgörcs)
(aznap nem kellett pudingot venni a gyereknek)
szereplők: 3 éves Blanka és anyukája
- anya, benne akarok lenni a tévében.
- tessék?
- benne akarok lenni a tévében.
- nem értem, hogyan?
- hát hogy benne vagyok.
- mármint a filmben?
- neeeeeeeem, a tévében na. (elkezdődik a hiszi előzménye, a nyávogás)
- hát én ezt most nem tudom neked megcsinálni. ahhoz kéne egy kamera, vagy tévéstúdió.
- de én a tévében akarok most lenni. (és elkezd hisztizni)
- na akkor nagyon figyelj! (ekkor az anya megfogta a gyerek kezét, megálltak a tévé előtt. a hiszti ekkor abbamaradt.) Most egy nagyot ugorj te is, gyerünk, beleugrunk a tévébe!
Vége a hisztinek, Blanka és az anyukája képzeletben beleugrott a tévébe (igaziból pedig a tv előtt állva ugrottak egyet a tv felé). Blanka utána többször is eljátszotta, hogy beugrik a tévébe.
szereplők: 3 éves Panka és anyukája (én:)
A Duna parton, ahol naponta sétálunk, van egy üdítőautomata. Panka egyik na észrevette és rákérdezett. Elmondtam, mi az és mentem volna tovább, de ő venni akart valamit. Én pedig nem szerettem volna cukros üdítőt venni, víz pedig volt nálunk. Valamint nagyon drága is volt. Első gondolatom az volt, hogy ezeket elmondom neki. Csak elképzelni tudom - révén, hogy ismerem - itt jött volna a könyörgés, alkudozás, duzzogás és a sok NEM. Ehelyett azonban tettem egy kísérletet. Azt mondtam, hogy "rendben", felemeltem és a kezébe adtam egy láthatatlan pénzt. A lányom igen furán nézett rám, mintha meghibbantam volna. De mielőtt megszólalt volna, gyorsan magyarázni kezdtem, hogy hol dobja be, melyik gomot nyomja meg és melyik gombokkal kell választani. Ekkor ő rákérdezett, hogy melyik üdítő milyen ízű. Majd bedobta a láthatatlan pénz, végignyomta a gombokat, kivette a láthatatlan üdítőt, amihez még szívószál is volt és hazáig hangosan szürcsölte. Másnap én is kaptam! Azóta minden nap veszünk üdítőt:)
(Kérdés, hogy ugyanezt a vattacukorral hogy fogom eljátszani???????????)
szereplők: 1,5 éves Panka és anyukája
A lányom ritkán esett el, de akkor az nagy dráma volt mindig. Ezért volt nálam mesés ragtapasz, ha azt meglátta, abba is hagyta a sírást (sajnos ez már elmúlt!). Egyszer nem volt nálam ragtapasz, ő pedig éppen akkor csúnyán felhorzsolta a térdét. Tényleg nagyon fájhatott neki. Én kétségbe estem, hogy ragtapasz nélkül hazáig ordítani fog... Leguggoltam hozzá és azt mondtam: "Sajnos nincs nálam ragtapasz" erre úgy kezdett ordítani, hogy a hangomat alig hallottam. De folytattam, közel a füléhez "de jó lenne, ha lenne ragtapaszunk ugye? nyuszis... vagy oroszlános. Akkora, hogy az egész lábadra elég legyen, ilyen hatalmas" ennyi (!!!) elég volt, hogy az éktelen ordítást abbahagyja. Hazáig kézben vittem, nem ordított, én pedig arról meséltem, hogy milyen ragtapaszokat szeretnénk. Otthon persze betapasztottuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése