Györki-Iványi Zsófi vagyok, 1980-ban születtem, jelenleg főállású édesanyaként itthon töltöm napjaimat. Lányom születése után kaptam egy olyan tanácsot, hogy ne ringassam annyit, mert elkényeztetem. Testem-lelkem tiltakozott ez ellen… szerencsére az ösztöneimre hallgattam. Egy hónapos volt a lányom, amikor megvettem a Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje című könyvet. Nem is tudtam róla, de alkalmazni kezdtük otthon, szép sikerekkel. Láttam, hogy mások hogyan küzdenek gyermekeikkel, és hogy nálunk ilyesmi mennyire nem is téma. Kölcsönadtam a könyvet barátaimnak és felmerült a kérdés, hogy miért nem beszélgetünk erről közösen? Hiszen nem csak sikerek, kudarcok is vannak. És mennyi jó ötlet születik, ha két-három anyuka összedugja a fejét a játszótéren. Ezen ötlet alapján, Dunakeszin elindítottam egy Beszélj úgy… olvasókört. Jelenleg az olvasókör mintájára szervezek beszélgetéseket „Konfliktusok a családban” címmel, kiegészítve a foglalkozásokat a számomra még új, ám rendkívül sok lehetőséget magában rejtő EMK (Erőszakmentes Kommunikáció)- Életkerekítő társasjátékkal. A könyv és a játék fantasztikus módon erősítik egymást és olyan lehetőségeket mutatnak be, melyek egy hagyományos problémafelvetős beszélgetésen talán fel sem merülnének.
Eredeti szakmámat tekintve talán díszítőszobrász vagyok, előtte építőipari iskolába jártam, építész szerettem volna lenni. Később az ELTE Bölcsészkarára sodródtam, művészettörténet szakra jártam sok-sok évig, mellette a tanárképzés szakon is tanultam reform- és hagyományos pedagógiát.
Az egyetemi évek vége felé csopotrttársaimmal, barátaimmal alapítványok létrehozásába fogtunk. A Present+ Kortárs művészeti alapítványnak egyik alapító tagja vagyok, ennek célja a fiatal művészek segítése volt. Érdekes emberekkel és helyzetekkel találkoztam akkoriban:) A Ráday utcában bérelt kiállítóterünkön kerestük a lehetőségeinket, mások lehetőségeit. Ezzel párhuzamosan a Meskete Gyermekalapítvány tagja is lettem, mely szintén működött a Ráday utcában egy darabig. Kísérleteztünk az Erdély Miklós féle művészeti eszközökkel, rendeztünk alkotónapokat a környékbeli fiataloknak, a kortárs művészeti vonalat szem előtt tartva szerveztünk gyerekfoglalkozásokat Kapolcson is.
Imádom a családomat, a kislányom az életem, szeretek szervezni, beszélgetni, tanulni, olvasni... most úgy érzem, minden együtt van.
Szia!
VálaszTörlésÖrülök, hogy ennyire tetszett a könyv! Gratulálok a bloghoz és a workshopokhoz. Judit (Reneszánsz Könyvkiadó, a Beszélj úgy... c. könyv kiadója)